Kvasz András (1883-1974) 1883. november 21-én született Békéscsabán. Elemi iskolái elvégzése után kovácsmesternek tanult, majd esti tanfolyamon technológusi szakképesítést szerzett. Később kerékpár- és motorjavító műhelyt nyitott Budapesten. Repülős pályafutása Rákosmezőn indult 1910-ben. 1911-ben kezdett el repülőépítéssel foglalkozni. 1913-ban a Magyar Aeroszövetség sportbiztosai előtt maga építette monoplánon tette le a rákosi repülőtéren a pilótavizsgát. Rákosmező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. 1911-1914 között Magyarországon 70 helységében végzett bemutató repülést, jelentősen hozzájárulva ezzel, a honi aviatika népszerűsítéséhez. 1911-ben Miskolcon negyven méter magasból lezuhant; gépe összetörött, de neki nem történt baja. Még ebben az évben, november 5-12. között Szentesen tartott repülőbemutatóján a városból kiindulva felállította a távolsági repülés gyorsasági rekordját. A Szentes – Kunszentmárton – Öcsöd – Szarvas – Mezőtúr – Békéscsaba útvonal közel 200 km távolságát 135 perc alatt tette meg. 1912. november 2-án Budapest feletti motorhiba miatt egy hadigéppel a Dunán hajtott végre kényszerleszállást. Kvasz András vezette azt a motoros repülőgépet, mely elsőként szállt le a nyitrai mezőn 1914. július 21-én. A hagyomány szerint e repülés híre alapozta meg a nyitrai repülőtér létrehozását, ahová később egy felderítő századot és egy vadász ezredet telepítettek. Az I. világháborúban pilótaként teljesített katonai szolgálatot, és gépével együtt fogságba esett. Családjának írott levelét orosz pilóták dobták le szülővárosa, Békéscsaba fölött. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. 1924-től szerelőként dolgozott a Franco-Roumain Légitársaság mátyásföldi telepén. 1928-tól taxisofőrként kereste kenyerét, majd. 1937-től repülőtéri portásként dolgozott. A II. világháború után, nyugdíjazásáig (1949) a békéscsabai repülőtér gondnoka volt. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) 1953-ban a Paul Tissandier Diplomával tüntette ki. Kvasz András 1974. január 27-én hunyt el Budapesten. A magyar aviatika úttörőjének emlékét szülőháza helyén (Békéscsaba, Bartók Béla út 42.) 2001 óta márványtábla őrzi.
Kvasz András szerepe a magyar aviatikában Szabó Attila repülési muzeológus tolmácsolásában:
